Könnyedet hiába ontod

Nem nagyon van olyan magyar család, amelyet ne érintett volna meg így, vagy úgy valamelyik világháború. Szinte minden családnak van olyan tagja, aki megjárta valamely frontszakaszt és akár visszatért, akár nem, benne és a családban is mély nyomot hagytak a történtek. Később aztán vagy mesélt róla gyermekeinek, unokáinak, vagy az átélt trauma miatt inkább nem, de a családi legendáriumok mindig tartogatnak morzsákat, meglepetéseket, melyekből ha nem is teljesen, de összerakható egy életszakasz, vagy akár egy teljes élet.

Számomra ilyen meglepetés volt, amikor jó néhány évvel ezelőtt kiderült, két dédapám és egyikük testvére is részt vett a Nagy Háború harcaiban. Az egyik Przemyslnél, a másik aDoberdón, testvére pedig a Haditengerészetnél az Adrián. Egyikük sem adott át túl sok információt az utódoknak a történtekről, de a fényképek, képes- és levelezőlapok megmaradtak, hirdetve, hogy az élmények mind bennük, mind a feleségekben, gyermekekben komoly lenyomatot hagytak.

Azt gondolom, hogy a huszadik századi háborúk és az azokban elviselt borzalmak, szenvedések és a sokszor csodálatos hazatérések adnak alapot arra, hogy legalább digitális emlék álljon a családok "harcosai" tiszteletére a “Harczok mezején” és azon túl is.

Címkék: Harczok mezején
Harczok mezején
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?