Keresztutak

Valahol Linz és Vöcklabruck között, 1945-ben, a háború végén  -  menekülés, éhezés, fogság és egy találkozás. Részlet nagyapám, Dávid Antal önéletrajzi írásából.

Dávid Antal, nagyapám“Reggel elmentem a templomba s utána a malomárokhoz. Egy gombostűből horgot hajlítottam s megpróbáltam horgászni, de nem kapott a hal. Utána el Dobolyiékhoz. Ákos fát aprított egy motoros fűrésszel, beálltam segíteni. Megbeszéltük, hogy a csalánból ehető főzeléket lehet készíteni. Az út mellett az erdőben hatalmas csalánbokrok nőttek, szedtem egy jó öllel s Janka megfőzte. Alig volt rosszabb a spenótnál.

Egyik délután a kocsma előtt üldögéltem, amikor kerékpáron megjelent egy magyar honvéd. Dávid Feri volt az, aki csak egy éve érettségizett a kolozsvári piaristáknál. Nagy örömmel találkoztunk s elmondtuk egymásnak a fontosabb híreket. Azt mondta, hogy Neuwartenburg kastélyában van egy kisebb hadifogoly táborral, Pogány Sanyi bácsi a parancsnokuk, jöjjek oda én is. Nem az úton mentem, hanem a hegyoldalon. Ez volt a szerencsém, mert helyenként nagyon sok málnát találtam, s azzal jóllaktam.

Dávid Ferenc, keresztapám

A kastélyt kőkerítés övezte, az udvaron nagyon sok autó állott s bakák dolgozgattak mindenütt. A kastély hasonlított a székelyföldi barokk kastélyokra, két oldalt a melléképületek keretezték az udvart, ez volt régen a cselédség és a vendégek szállása. Feri bevitt az ajtón. Cipőszag volt odabent, suszterműhelynek használták. Abból nyilt egy kis átjáró helyiség, mi ott vettünk szállást. Feri, én, Dályai Gabi, aki az unokatestvérem fia, ő volt a géhás. Ez abból állt, hogy nála volt az éléskamra kulcsa, ő adta ki a szakácsoknak a főznivalót. Élelmes, ügyes fiú volt, elhozta a 120 basszusos harmónikáját, én is játszottam rajta. Volt egy írógép is, nekem az jutott eszembe, milyen jó lenne lapot csinálni még egyszer. De hát miért is ne csinálnék? Vagyunk elegen hadifoglyok, harag is van, a vezetőink iránt. Itt van a szomszéd barakkban vitéz Ankay-Anesini tábornok úr, az összes ausztriába hozott magyarok főparancsnoka, elég sok van a rovásán. Amit az amerikaiak ételneműt adnak, abból az osztrákok leszedik a fölet, nekünk jut a szójabab. Olyan keserű a főzelék, hogy alig lehet megenni. Rá semmi. Ankay-Anesinié az a Horch-kocsi, ami a bejárat közelében áll, azon fog megpattanni a vezérőrnagy úr egy szép napon. Legalábbis ezt mondják a sofőrök. Az elkeseredést fogom meglovagolni egy élclapban, aminek Jópipa lesz a címe. Lássunk is hozzá!

A kastély rajza

A Jópipában vicceket is elhelyeztem, humoros hirdetéseket, emlékezetből verseket. A “lap” már kezdett a valódi újsághoz hasonlítani, de hogyan fogom sokszorosítani? Feri azt mondta, a falu boltjában kapható stencyl, valahol majd lehúzza.

Másnap újra csak Feri elment a városi kis nyomdába, sejtette, hogy azoknak van stencylező gépük. Két óra múlva már vissza is jött, hozta a kétoldalas lapot. Ára 3 Sondermischung, vagy egy amerikai cigaretta. Kerékpárra pattant s körbeszáguldott az udvaron. — Megjelent a Jópipa, friss a Jópipa!

Vették, olvasták, jókat nevettek. Élveztem a hatást, hiszen eddig az egyhangú “éhes vagyok” hangulaton kívül más érzelemkitörés nem volt a táborban."

A kastély ma

A kastély ma

A fenti történet előtt, nagyapám, aki akkor már jó néhány napja éhezett és menekült ausztriában, keresve a családját, 1945 május 2-án, héhány nappal a fogságba esése előtt az alábbi bejegyzést írta naplójába:

"Mindenható Krisztusom, ne haragudj, hogy folyton kérlek és nem tudok eléggé szép és ékes szavakat használni isteni felségeddel szemben. értsd meg azonban nyomorúságomat és fájdalmamat s láss a szívembe. Olyan nagy benne az aggodalom és a fájdalom, hogy nem bírom egyedül és szó nélkül elviselni. Muszáj valakihez fordulnom. és Te vagy az, aki mindig meghallgatod azokat, akik nyomorúságukban Hozzád fordulnak.
...
istenem, Jézusom, légy hozzánk kegyes! Ne psuztítsd el a kicsi családomat, hiszen ha valaki bűnös benne, az én vagyok, engem fenyíts! Nekem adj szenvedést, hogy őket megkímélhesd. Jézusom, tudom, hogy méltatlan vagyok arra, hogy ezt a kérésemet elmondjam Neked, de légy irgalmas, lásd be, hogy nem tehetek mást, mint a szemtelenséggel határos bizalmat követni. Te mondottad, hogy jöjjünk hozzád és megsegítesz, meghallgatod a zörgetésünket.
...
Jézusom, Szentlélek Úristen, adj világosságot a szívemben és az agyamban, hogy a jót a rossztól mindig megkülönböztessem és hogy soha ne bűnözzek. Szeretnék tisztán és becsületesen élni, hogy méltó legyek a kegyelemre, amit kérek. Jézus Szentséges Szíve, Mária, Édesanyánk, Szent József és Szent Antal legyetek velünk, könyörögjetek érettünk Jézusnál, hogy mentsen ki a bajból és adjon még együtt életet nekünk!
Dícsértessék az Úr Jézus Szent Neve!"

De túlélte és megtalálta a családját, hazajött és 1947-ben megszülethetett édesanyám is.

Deo Gratias!

Címkék: Harczok mezején
http://archivtext.blogstar.hu/./pages/archivtext/contents/blog/29956/pics/14728860026870327_800x600.jpeg
Harczok mezején
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?