Egy régi családi lakodalom

Ez a régi történet, nagyapám, Dávid Antal, önéletrajzi írásából való. Az itt leírt esküvő idején 10 éves volt. Kézdivásárhely, Gyimesbükk, 100 gyertya, vonat, esküvő...

“… Néhány hét múlva Vásárhelyre jött Fejér Kató, a Nina néni szőke, kék szemű leánya, akinek nagyon szép alt hangja volt. Ott laktak Gyimesben, az állomással szemben lévő soron. Boltjuk volt, a kertben egy egyköves vizimalom, amivel a csángóknak kukoricát őröltek. Fejér Pista bácsi volt a Nina néni ura, édesanyámat nagyon szerette, de már nem élt. Nina néni nagyapámnak s bükki nagymamának volt a testvére, hiszen dédapámnak, Dávid Istvánnak és Császár Rózának tizenhat gyermeke volt, akiket fel is neveltek.

Megjött Kató s azóta Dezső minden nap nálunk volt. Szerették egymást. Én is szerettem őket, mert jókedvűek és fiatalok voltak. Sokat kacagtunk, mindent kifiguráztunk. Esténként valami ócska vetítővel reklámokat vetítettem. Ezekben mindig Dezső húzta a rövidebbet, őt figuráztam ki. Ő haragot színlelt és ezen is sokat kacagtunk.

Lassan múlik a nyár, míg hazautazunk Bükkbe, nagymamához. Dezsőnek s Fejér Katónak most lesz az esküvője, én vőfély leszek, s koszorúslányom Dajbukát Sári, a Kató nénjének, Mariskának a legnagyobb leánya (...).

Másnap megérkezett nagyapám (...). Ők is az esküvőre jöttek. Egyre többen lettünk, mintha nálunk készülne a lakodalom. A lakodalom napján kocsikra ültünk és lementünk Gyimesbe, Nina néniékhez. A boltjukban sok volt a vevő, a szobákat már kiürítették, hogy elférjenek a vendégek. Mindenütt nagy asztalok voltak terítve, a konyhából a főzőasszonyok trécselése hallatszott. Én hátramentem a malomhoz, de édesanyám utánam jött, mert féltett, nehogy valami bajom essék.

Aztán elindultunk a templomba, amely a hegyoldalon volt, elég magasan.

A régi gyimesbükki katolikus templom (www.magnificat.ro)

Kató tiszta fehérben, mirtuszkoszorúval a fején, fehér fátyollal. Dezső frakkban, a gomblyukában gyöngyvirággal. Utánuk a násznagyok és feleségeik, aztán a koszorúslányok a vőfélyekkel. Én is ott feszítettem, fehér rövidnadrággal, karomon Dajbukát Sárival. A kicsi templomot egészen megtöltöttük, akkor hangos kopogással felment a kántor a kórusba és rázendített az orgonára. Úgy cifrázta az éneket, mint egy kakas, el is nevezték mennyei kakasnak. Amint kijöttünk a templomból, Miska ott volt a háromlábú fényképezőgépével, s mindnyájunkat levett.

Az esküvő 1923-ban

Otthon, Nina néniéknél mindannyian asztalhoz ültünk, s elkezdődött a lakoma. Az új párt pezsgővel köszöntötték fel, s a Szeredából elhozott cigányok is muzsikálni kezdtek. Aztán hozták az ételeket, amiből alig tudtunk enni egy-egy keveset, mert már ott volt a következő.

Később más nótákat is énekeltek, aztán arra került a sor, hogy “a vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja: Kocsmárosné száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra” Fejér Tóni kiment a boltba s behozott vagy tíz csomag gyertyát. Azokból százat felragasztott egy kicsi asztalra és meggyújtotta. A férfiak körülállták és énekeltek. Miska fényképezett.

Dávid Lajos (később a szegedi egyetem gyógyszerész professzora) és dédapám, Dávid István a lakodalomban, a 100 gyertyával.

Lassan virradt, engem lefektettek. Amikor felébredtem, még mindenki fenn volt. Dezsőnek csillogott a szeme és valamit dúdolt, a többiek is mind jókedvűek voltak. Lassan készülődni kezdtek, kimentünk az állomásra, s felültünk a vonatra, amely elvisz Sepsiszentgyörgyre s onnan Vásárhelyre. Egy egész kocsit megtöltöttünk, a cigányok is elfértek, s húzták. A férfiak zsebéből előkerültek a boros üvegek s gyógyították magukat. Dezső most nem ivott, mert Kató kérlelte, hogy ne többet.

Kora délután megérkeztünk Vásárhelyre, s ott mind bémentünk a Millenium kávéházba, ahol már terített asztalokkal vártak. A pincérek sört csapoltak, egy kisebb hordó az egyik asztal végénél állott, ahol én is ültem. Nyomni kellett a pumpát, s akkor a csapon folyni kezdett a sör. Akkor még nem használtak szénsavas tartályokat a sörcsapoláshoz.

Jöttek a Dezső barátai és a családok. Felköszöntötték Dezsőt, bemutatkoztak Katónak s itták a sört. Estig tartott a búcsújárás, akkor elapadtak. Mi is hazamentünk…”

A házaspár, már idősen, de szeretetben

Címkék: Családiáda
http://archivtext.blogstar.hu/./pages/archivtext/contents/blog/29979/pics/14729202194332325_800x600.jpeg
Családiáda
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?