"Hol sírjaink domborulnak..." (Halottak napja margójára)

Családtörténet. Az ősök, akik Örményországból, a törökök elől menekülve, a XVII. században Erdélyben leltek menedékre és alapítottak várost, virágzó kultúrát, kereskedtek, megbecsült tagjai voltak városuknak, közösségüknek, mostanra már csak lassan kisimuló feliratú sírköveken hírdetik, hogy voltak és még várnak valamire.

Tavaly augusztusban volt szerencsém sok év után újra Erdély földjén járni, túrázni és barátaink jóvoltából, türelméből, felkeresni a számomra fontos helyeket, temetőket, ahol még mesélnek a sírok is, az ősökről. Csíkszépvíz, Gyimesbükk, Kézdivásárhely, ahol a legtöbben, s a legtöbbet éltek ők, akik közül sokakat még fényképen szerencsére láthatunk, tudunk néhány érdekes vagy éppen hétköznapi dolgot az életükről. A temetőben, a sírjaik előtt állva mégis összekapcsolódik mindez, a fénykép, a néhány ismert dolog és az, hogy néhány méterre alant ott vannak, ha nem is testközelben, de majdnem. Ilyenkor megelevenednek talán, de minden esetre kiélesedik az arcuk, és megilletődöttség lesz úrrá az emberen. Itt vagyok, kicsit vele.

Csíkszépvíz, apró örmény temető, az örmény katolikus templom körül 2015-ben

És minden sirkő mesél valamit. Van, amelyik csak kinyilatkoztat:
"Itt nyugszik Istenben boldogult Dajbukát Antal, nőtelen, élt 33 évet, megholt 1851, 17 július."

De van, amelyik arról is mesél, hogy itt még történni fog valami:

"Itt várja boldog feltámadását Császár Zakariás Antal született 1791 április 28-kán, meghalt 1870 április 14-kén, béke poraira"

Császár Zakariás Antal sírköve Csíkszépvizen

És van, amelyik egy verssel várja az idetévedő kései leszármazottat:

"Császár Zakariás Lukácsnak
Van szentelve e márvány,
Hogy ötvennégy éves porait
Jelölné e faragvány.
Míg szent hitünk elve szerint
Ama rémítő nagy hang:
“Keljetek fel ti halottak”
Neki is megszólaland.
Meghalt Május 18-án 1863."

Császár zakariás Lukács sírköve

Valóban kapcsolatba lehetett kerülni a csöndben, egy apró fohászban a múlttal és velük, akik mégiscsak maguk után hagytak bennünket. A templom önmagában élmény volt, bár éppen felújították, de benne ott vannak a nagyszerűen elkészített ólomüveg ablakok, amelyek végtelen nyugalommal tekintenek a betévedőre.

Csíkszépvíz, örmény templom

Megtisztogattuk a köveket, hogy ha nehezen is, de olvasható legyen a felirat, talán egy pici dolgot téve értük, így, akár több száz év után.

Megtiszteltetés volt a közelükben lenni, hiszen nem feltétlen voltak hősök, hanem egyszerű emberek, mégsem csak múlt, hanem inkább telt az életük!

Gyimesbükk

Dsida Jenő: Temetőben

Köröttem csend – és temető.
Csak néha suttog valami,
csak néha lehet hallani:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Én hajtott fővel ballagok,
s a néma árnyak szembe jönnek,
s a sírkeresztek rámköszönnek,
és mind az igazi Nagyok –
Én, a halottak ismerőse,
révedő szemmel ballagok.

Utánam huhog a Jövő,
a Múlt, Jelen, a sok kereszt,
s az árnyak kara zúgni kezd:
ez ő, ez ő, ez ő! –
Azután minden újra csendes,
és álmodik a temető.

Csíkszépvíz, örmény templom és temető

http://archivtext.blogstar.hu/./pages/archivtext/contents/blog/31128/pics/14770010997003138_800x600.jpg
Családiáda,Emlék,Miegymás
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?