A Móra (második rész)

Ha egy üzlet egyszer beindul… Úgy látszik, a hetvenes években a történelmi regények és így a Dávid Antal által írtak is - amik nemcsak történelmet, hanem kultúrát is átadtak -, átmentek a mindenféle rostán. 1970 Kolozsvári Futár, 1971. Háromszék nem alkuszik. A “Háromszék”  történelmi szaklektori jelentésében már szerepelt egy kitétel, “…esetleg sértheti a romániai szervek érzékenységét..” Mindemellett azonban ezt a könyvet is minden lektori jelentés kiadásra feltétlenül javasolja. A könyvért 1974-ben a Művelődésügyi Minisztérium nívójutalomban részesítette az írót.

A Háromszék nem alkuszik című regény az 1848-as szabadságharcban játszódik, az író szülőföldje, Kézdivásárhely, Gábor Áron a főszereplők. Részlet a fülszövegből:

"A népdal megőrizte a rézágyúk emlékét s a történelem a szabadságért lángoló szenvedélyt. Háromszéki csodának is mondták, hogy egy megyényi nép hadba szállt a császári haderővel. Földművesek, kétkezi szegény emberek, szénégetők, katonák, papok, diákok. Fegyvert gyártottak és lőszert. Élelmezték a saját hadseregüket. Mindenki tette amit tudott, s adta amije volt. Kalákás harc a társadalmi igazságért - egészen az elbukásig. Múltunknak erről az alig ismert fejezetéről szól a regény. Romantikáját a történelem adta: a forradalmak s az utánuk következő szabadságharcok teli vannak romantikus elemekkel. Az üres hordóban a pisztolylövés ágyúdörgéssé erősödik. Az áruló rejtőzésének naív komikuma, a szégyenfa, a megfutó császári tiszt "hadizsákmánya" éppúgy történelmi hitelességű epizód, mint maga az ágyúgyártás. Annak a kornak a lelki viharzásában az emberek s a tettek is szélsőségesek,  egyes epizódokat még a történelmi regény is csak egyszerűsítve bír el. Ezért szúrják le Balázs Manót, akit pedig a történelem szerint a tömeg valósággal széttépett. A nép megszülte a kor hőseit, s ők furfanggal, szorgalommal, haraggal és szenvedéllyel formálták a történelmet. A világ egy ideig bámulja a szabadságért küzdő népet, aztán elfelejti. Késői hódolat ez a könyv a szülőföld és hősei iránt."

1973 április Erdély Nagy Romlása I., 1974. március Erdély Nagy Romlása II., 1975. február Erdély Nagy Romlása III.

A "trilógiának" valóban nagy hatása volt, két kiadást ért meg, az első egy keménytáblás, a második már paperback és a határon túl is figyelmfelkeltő volt. Alább egy részlet a Lucefarul című román lap 1978 május 6-i számából, a szerző a szerkesztőbizottság elnöke:

“…vannak prózai könyvek és riportok, sőt verses kötetek, amelyek a románokat legalábbis sértően ábrázolják. Dávid Antal “Változó Idő - Erdély Nagy Romlása” c. regénye Mihai Viteazult pusztító gyilkosnak mutatja, a székelyeket pedig, akik megsegítették a magyar grófok elleni harcban, megátkozza, hogy “ne fertőzzék a magyar vért.” Ez a vérszomjasság (jaj, mennyi mindent idéz, barna, zöld és fekete ingeseket, horogkereszteket és “nyilaskereszteket”, és több Szent Bertalan éjt!…) megnyilatkozik a magyar emigráns irodalomban, amely egy idő óta felbukkan, mintegy varázsütésre. Különben ez minden törvény semmibevevése, kivéve a “vér törvényét”, általában a demokráciától való irtózás ez, az idegengyűlölő nacionalizmus nyílt kihívása, korunk kezdete óta isszonyúan jelenik meg…”

Ismerős ez a stílus, csavaros gondolatmenet, még a szófordulatok is, ha manapság jelent volna meg a trilógia, kb ugyanezt a reakciót várhatná az író.

1974-ben, az Erdély Nagy Romlásáról bizonyos Perjés Géza, az MTA tudományos munkatársa írt lektori jelentést, melyben azt írja:

“a szaklektornak kevés megjegyzése lehet: az igen alapos, a publikált forrásokig lemenő anyagismerettel megírt mű mondanivalójával tartalmi és eszmei tekintetben egyaránt egyetért. (…) Mindent egybevéve, a történész szakértő nagy örömmel üdvözli Dávid Antal művét, s azt a történeti regény annyira szükséges megújulásában igen jelentős lépésnek tartja. (…) kitörölhetetlen benyomásokat hagy az olvasóban és szilárd ismeretekkel gazdagítják tudását a korról. A mű kiadását melegen pártolom!”

A műért a Kulturális Minisztérium ismét nívójutalomban részesítette az írót, de számára sokkal fontosabb emberek is értékelték a regényt. Márton Áron például ezt az üzenetet küldte Dávid Antalnak, 1976 június 28-án:

"Köszönöm a könyvet, s köszönöm, hogy megírta ezt a könyvet. Aki ezt írta, nemcsak a székelyt ismeri, hanem az esztena törvényét is. Aki így tud magyarul, azon meglátszik, hogy a Székelyföldön született s nőtt fel."

1975, egy Majtényi levél, melyben már felmerül az ötlet és lehetőség, hogy Dávid Antal megírja önéletrajzi regényét.

“Papó, kedves írókám! Fogadd köszönetemet a levélért és jókívánságaimat az ötszáz oldalhoz, no meg ahhoz a nekibuzduláshoz, hogy mégis megírod gyermekkorod történetét. Nagyszerű! Tüskés Tibor az Írószövetségben állítólag azzal rágalmazott engem, hogy szerkesztői koncepcióm van - hát ez az egy írás bizonyítaná. Nü fagyok én ety éceszgéber? Ha valóban hajlasz a tanácsomra, mindenekelőtt emlékeidet írd meg, Törénelmi regényt utána is írhatsz még, meg aztán 1919-es csonkulásunk nagyobb csapás, mint Mohács… (…) További jó munkát, jó egészséget, s viszontlátásra mihamarább! Ölel: Zoli”

Az önéletrajzi művet még 1974-ben ajánlotta fel Dávid Antal a kiadónak, alább a levél, bátor emlékezéssel (aláhúzva), lehet ezért nem jelent aztán meg. Olyan az egész, mintha az előre elkészített, ífjúsági regény skatulyából nem engedték volna kilépni.

1976-ban felajánlja a Mórának, Orbán Balázsról szóló tervezett művének kiadását, melyre 1978-ban, a “Csontbáró” címmel le is szerződik a kiadó. Ez volt a mű munkacíme, egyébként Orbán balázst a székelyföldön így nevezték, innen a cím. Végül a könyv “A Tanú” címmel jelent meg.

1979-ben szerződnek a “Kótsi Patkó János” munkacímen futó, “Az első felvonás” címen megjelent könyv kiadására, 1980-ban pedig az utolsó, a “Szolgadiák” címűre, amely Kőrösi Csoma Sándor életét dolgozta fel. Én ezt a könyvet (is) nagyon szerettem, ezzel kezdtem a "Dávid" regények olvasását, természetesen unokaként dedikált példányom van belőle.

A Szolgadiák című könyvért az író 1983-ban az "Év ifjúsági regénye" díjat kapta. (IBBY-díj Az Év Gyermekkönyve kitüntetés, IBBY (Nemzetközi Gyermekkönyv Tanács) Magyar Bizottsága díja)

Dávid Antal 1988 július 26-án halt meg budapesten, erdélybe nem térhetett vissza.
Kézdivásárhelyen a Turóczi Mózes Általános Iskolában emlékszobát rendeztek be tiszteletére.

A megjelent könyvek és a megmaradt kéziratok, egy nehéz sorsú nép, nehéz időkben élt fiainak állítanak emléket, akik mégis példaadóan többek lettek, kiemelkedtek mindabból, ami folyton visszahúzni szerette volna őket az egyhangúságba.

Olvassatok minden nap!

Wikipaedia szócikk itt

Forrás, képek: családi archivum

http://archivtext.blogstar.hu/./pages/archivtext/contents/blog/33127/pics/14843953682018007_800x600.jpg
Családiáda,Irodalom,Könyvkiadás,Móra Kiadó
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?