2017.01.30.
Ezen a napon lenne 50 éves Dávid Attila díszlettervező, képzőművész, akit - rövid, de igen tartalmas munkássága ellenére - kevesen ismernek. Sokan találkozhattak díszleteivel a kilenvenes években, az ország több színházában, illetve akár most is, ha megnézik a Dzsungel Könyvét a Pesti Színházban. Álljon itt egy rövid életrajz emlékül, egy derék embernek és igen érzékeny, nagyhatású művésznek.
2017.01.16.
Ha egy üzlet egyszer beindul… Úgy látszik, a hetvenes években a történelmi regények és így a Dávid Antal által írtak is - amik nemcsak történelmet, hanem kultúrát is átadtak -, átmentek a mindenféle rostán. Röpke irodalom történet, második rész.
2016.12.18.
1919, Kézdivásárhely. A románok az urak, a hat éves Anti ismerkedik az új renddel. Leginkább azzal, hogy a gyermekek közé is beszivárog a felnőttek világa, a korábbi barátságok, román és magyar gyermek között furcsa, nemzeti szembenállássá változnak.
2016.12.05.
"Az Osztrák–Magyar Monarchia ellen 1916. augusztus 27-én megindított román támadás már annak első napján elérte Háromszék vármegyét. Az agresszió következtében menekültek tömegei keltek útra nyugati irányban."
2016.11.28.
"Nagyságos Cs. Zakariás Anna úrhölgynek ajánlva..."
Egy keringő, dédszüleimtől. A darabot dédapám, Dr. Dávid István szerezte, s ajánlotta dédanyámnak.
Címkék: Családiáda, Zene
2016.11.21.
Nagyapám, Dávid Antal 1936-tól működött a kolozsvári Keleti Újságnál, mint riporter, munkatárs. Itt együtt dolgozhatott Dsida Jenővel, s barátok is lettek. Bár korábban találkoztak már, Marosvásárhelyen. Akkor, a katolikus diákok kongresszusát rendezte meg P. Olasz Péter jezsuita, aki a kongresszuson egyik este újságíróversenyt rendezett.
2016.11.14.
"Falun mondják, ahol szeretik a fenyőt, a karácsonyfa illatos ágát, a bölcső deszkáját, a koporsó falát, a bútort és házfalat adó, kenyérré változó illatos fát, hogy az erdőnek lelke van. A fák tudják, mit csinálnak. Jutalmaznak, táplálnak.
Megakadályoznak bajokat.
És meg is váltják a velük bajlódó székelyt."
2016.11.07.
"Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak..."
Vajon leborulunk-e, de legalábbis üldögélünk-e mellettük, velük egy kicsit?
2016.11.02.
"Ne nézzetek rám borzalommal,
ha meghalok:
az a halott a koporsóban
nem én vagyok.
Csak hamu az, elomló televény.
A láng eltűnt. A láng, - az voltam én.…”
(Gárdonyi Géza: Ha meghalok)
2016.10.23.
Édesanyám - akkor még Dávid Ildikó - 1956-ban kilenc éves volt. Kartonból Kossuth címert gyártott, együtt örült és várakozott a szüleivel, hogy valami talán jobb lesz, aztán pár napot lent töltött a pincében megbújva, látott félelemtől megőszült felnőtteket, és véletlenül brióst is evett a forradalom napjaiban. Ezek az ő emlékei.
12

Ezeket a cikkeket olvastad már?