Sok puszit küld apuka

Szabó János jászárokszállási csizmadia mesternek öt leánya volt. Dédapám, Erdélyi Gyula közülük kettőt elvett feleségül. Egyikük lett a dédanyám.

Szabó Viktória 1891. március 23-án született Jászkerekegyházán, és majdnem napra pontosan két év múlva, 1893. március 29-én pedig dédapám, Erdélyi Gyula, Szegeden.

Esküvőjük 1914. augusztus 8-án volt Budapesten, de július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának és itt el is dőlt az ő kettejük sorsa.

Egyetlen életben maradt gyermekük, a nagyanyám 1916 márciusában született, de Erdélyi Gyula ekkor már a Magyar Királyi 1. Népfölkelő ezred katonájaként harcolt a világháborúban.

1918-ból maradt meg jó pár levelezőlap tőle, amelyekre szárított virágokat varrt fel, így változtatva az unalmas "feldpostkarte"-kat képeslappá és néhány sorral próbált kedveskedni feleségének és leányának. Az olasz harctéren szolgált, onnan küldte a családja után epekedő leveleket.

Az alábbi képeken az immár majd száz esztendős levelezőlapok láthatók.

Dédapám hazajött épségben az olasz frontról és amikor már úgy tűnhetett, hogy a család talán békességben élhet, még 1919-ben dédanyám meghalt tűdőbajban, így maradt magára Erdélyi Gyula egy három esztendős kislánnyal.

Mindezek után vette feleségül dédanyám nővérét, aki bár jóval idősebb volt nála, de lehetőséget adott egy értelmesen élhető családi életre és nagyanyám felnevelésére.

Született közös gyermekük is, még rögvest 1920-ban, aki apja után szintén a Gyula nevet kapta. Neki később, húszegynéhány évesen, a második világháborúban, az orosz fronton végül nyoma veszett. De ez már egy másik történet...