"Krisztus keresztje tövében..."

Fabók Dávid

1849. október 6. Arad, Vér, Tanúk! Egyszer, egy október hatodikán, az általános iskolában elmeséltem egy barátomnak, hogy hát a mi családunkhoz valamilyen házassági kapcsolódáson keresztül köze van az egyik aradi vértanúnak, Kiss Ernőnek. Erre az volt a lesújtó gyerekválasz: haha, akkor az én ükapám meg a Batthyány. Nem is értettem akkor, hogy miért így válaszolt. Nem dicsekvés mondatta ezt velem, nem sokkal azelőtt hallottam erről én is csak a családban, és kuriózum volt, kiváncsivá tett a dolog. Talán ez is vezetett ahhoz, hogy igyekszem kutatni, gyűjteni és őrizni a család történetét, ahogy talán ez a blog is mutatja.

Aradnak valóban két örmény származású mártírja volt, az egyik Eleméri és Ittebei Kiss Ernő, a másik pedig Lázár Vilmos. Ez a megemlékezés csak néhány életrajzi elem, pár rövid gondolat, hogyan lesz politikai akarat egy kártyatartozásból, vagy az élet utolsó pillanataiban mik is az igazán fontos dolgok, amik a búcsúzás mellett e nagyszerű férfiak gondolatai közt kavarogtak.

Lázár Vilmos
Örmény származású magyar nemesi családban született. Katonai szolgálatát 1834-ben kezdte a 34. gyalogezredben. Ferdinánd császár 1. huszárezredében hadnagyi kinevezést nyert, de ő 1844-ben elhagyta a katonai pályát, és feleségével, báró Revitzky Máriával visszavonult zempléni birtokára gazdálkodni. 1847-től a vasúttársaság főpénztárnoka volt.

Az 1848-as események hatására belépett a magyar honvédseregbe. Október 19-én a győri 39. honvédzászlóaljban főhadnagy, majd november 13-ától az első utászzászlóaljban százados lett. Részt vett az utászkar szervezésében és 1849januárjában Perczel Mór hadtestében teljesített szolgálatot. Február 1-jétől, őrnagyi rendfokozatban Répásy Mihály tábornok segédtisztje volt. Tábornokát képviselve jelen volt a március 3-ai tiszafüredi gyűlésen, ahol Görgei kikényszerítette Dembiński lemondását.

Április 5-én kinevezték egy akkor a Zemplénben állomásozó dandár parancsnokának. Egységével feladata volt a megye Galíciai határának biztosítása. A hónap végén ezt a dandárt a Kassán szerveződő felső-magyarországi hadtesthez rendelték és június közepétől magasabb beosztásba került hiszen a hadtest egyik hadosztályának lett a parancsnoka. Részt vett a Duklai-hágón át június 17-e és 19-e között betört cári fősereg elleni utóvédharcokban. Július 16-án alezredessé léptették elő. Kiválóan szerepelt a szabadságharc utolsó csatáiban. Augusztus 12-én Bem tábornok ezredessé léptette elő és megbízta a felső-magyarországi hadtest maradványaiból alakított IX. hadtest parancsnokságával. Csatát vesztett seregével Lugos irányába vonult. Karánsebesnél elvált Dessewffy Arisztidtól, s Hátszeg felé vette az irányt, azonban augusztus 19-én hadteste mintegy 4600 főnyi maradványával kénytelen volt a császári csapatok előtt letenni a fegyvert.

Noha csak ezredesi rendfokozatot viselt, mint önálló hadtestparancsnokot a szabadságharc tábornokaival együtt állították az aradi hadbíróság elé. Mivel a császári csapatok előtt tette le a fegyvert, „kegyelemből” golyó általi halálra ítélték. Az aradi vértanúk között őt végezték ki elsőként. Csontjait csak 1913-ban találták meg az aradi vár sáncában. Most az emlékoszlop kriptájában nyugszik.

Dombormű az aradi szabadság szobron

Kiss Ernő
1799-ben született Temesváron dúsgazdag nagybirtokos magyar-örmény nemesi családban. Nagyapja, Kiss Izsák Erdélyben a kincstárnak tett szolgálatai jutalmául a császártól 1782-ben a maga és örökösei számára két torontáli uradalmat kapott, amit csak halála után 1807-ben vehetett birtokba a család. 
Édesapját, Eleméri és Ittebei Kiss Ágostont már gyermekkorában elvesztette, ezután anyja, Bogdanovics Anna egy császári tábornokhoz, Leuven Ernőhöz ment feleségül. Kiss Ernő útja nevelőapja révén vezetett aztán a bécsi Theresianumba. Az iskola elvégzése után 1818-ban egy utászezrednél, majd a dzsidásoknál szolgált. Ő építtette a község római katolikus templomát, amelynek kriptájában nyugszik a Kiss család több tagja, köztük a honvéd tábornok is. 1848-ban már a 2. Hannover huszárezred parancsnokává nevezték ki. Mindig rendkívül bőkezű volt, szívesen adott kölcsönöket a tiszttársainak. Egyik adósa akkori parancsnoka, Haynau altábornagy volt.

Már 1848 tavaszán harcolt a Kikinda vidéki szerb felkelők ellen. Ő aratta az első jelentős magyar győzelmet a szerbeken, miután 1848. szeptember 2-án elfoglalta a felkelők perlaszi táborát. Majd szeptember 29-én a Pákozd melletti csatában megfigyelőként vett részt. Később pedig  jelentős szerepe volt a fegyverszünet megkötésében. 1848. október 12-én vezérőrnaggyá léptették elő, megbízták a bánsági hadtest vezetésével, két hónappal később pedig elsőként altábornagyi kinevezést kapott. Nagyvonalú, gondos parancsnok volt, legénységét kitűnően látta el, hozzájárult élelmezési és felszerelési költségeikhez. 1849 elején a pancsovai veresége (1849. január 2.) után hadtestét Damjanich Jánosnak adta át, és ő maga már nem vett részt a hadműveletekben. A továbbiakban a Debrecenben felállított Országos Főhadparancsnokság elnökeként adminisztratív munkát végzett.

Az 1849. augusztus 13-i fegyverletétel után, Kiss Ernő is orosz fogságba esett. Paszkievics herceg, más katonai vezetőkhöz hasonlóan őt is átadta a császári hadseregnek. Az altábornagy sorsáról a Haynau által vezetett katonai törvényszék döntött. A törvényszék a „lázadó” tisztet kötél általi halálra ítélte, majd golyó általi kivégzésre „enyhítette” a Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos ítéletéhez hasonlóan. Kiss Ernőt és három társát hajnali fél hatkor lőtték agyon Aradon, őket még kilenc vértanú tábornok követte a halálba.

A honvédtábornok tetemét a kivégzést követő második napon tisztiszolgája ásta ki, miután megvesztegette az elföldelt holttesteket őrző bakókat, és hamis sírfelirattal temette el az aradi temetőben. Hat évig alig tudta valaki, hogy az egyszerű sírban ki nyugszik.
Innen emelték ki a koporsót, és szállították át Katalinfalvára (Közép-Bánságban, Nagybecskerektől 20 km-re északkeletre), és a templom kriptájában helyezték el, amely tizenhat évig  volt a nyughelye. Végül földi maradványait átvitték Elemérbe a családi sírboltba. Azóta itt alussza örök álmát az áldozatkész hazafi, a magyar szabadságharc vértanúja.

Dombormű az aradi szabadság szobron


Milyen érdekes, hogyan lehet egy halálos ítélet aláírásával törölni minden kártya adósságunkat. Szerencse, hogy a történelem előbb-utóbb mindig megvilágítja a valódi okokat, összefüggéseket.

Az aradi utolsó gondolatok

Eleméri és Ittebei Kiss Ernő:
"Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük."

Lázár Vilmos:
"Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek."

Tisztelet a Hősöknek!

https://archivtext.blogstar.hu/./pages/archivtext/contents/blog/60926/pics/lead_800x600.jpg
Forradalom,Szabadságharc
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?